Semicerchio. Rivista di poesia comparata. Bonus Track N.2 Monica Lumachi traduce Màrton Kàlasz

Hölderlin; séta-töredék

A mezőn bóklászva, az út
legszélén csontszín papirost láttam összegyűrve – a
Nap
megvilágította, a szél lökve kis neszt adott neki.
Hirtelen fölkaptam, a télvég
ködös derűjében; kisimítottam, szem fölé
tartottam – imént értetlenül, most fölfedve: a
megsérült papíron haránt szép,
különös kotta-töredék. Fölfirkálva, feszülő kézzel,
kuszán sor nélkül, jelekkel s jelzetlenül.
Vártam, szegve a hideg égre
magam – fönt hallva dombról a magányos fát, a
várost, a lejtréteket.
Később motyogva mindnek fájdalommal: Hát ti, s
körülöttünk mióta
semmilyen összhangzat; csak békítő hang,
ily se halkan, se hangosan öröm, mióta – – –

(da A rózsafestő, 2000)

Hölderlin, frammento di passeggiata

Errando per il prato, sul ciglio della strada
ho visto un pezzo di carta sgualcita color avorio – il
Sole
lo illuminava, il vento lo spingeva fino a farlo stormire.
D’un tratto l’ho afferrato, nella caliginosa gaiezza
di fine inverno; l’ho steso, l’ho portato
agli occhi – ancora fino poco fa incomprensibile, adesso chiaro: sulla
carta strappata di traverso ho visto
uno strano frammento di spartito. Scarabocchiato con
dita rigide, confuso, senza scale, con e senza note.
Ho atteso, rivolgendomi verso il cielo gelido,
e dalla collina – ho sentito l’albero solitario, la città, i prati
sui pendii.
Più tardi ho mormorato loro addolorato: e voi? Da
quando intorno a noi
più nessuna armonia, solo voci consolanti,
una gioia senza silenzio, senza rumore, da quanto tempo già – –

Traduzione dal tedesco di Monica Lumachi